A követendő példa - Livigno

Már 3 évvel ezelőtt megírhattuk volna ezt a bejegyzést, hiszen akkor jártunk először az alább bemutatásra kerülő faluban. Livigno, a svájci-olasz határ mentén fekszik egy kis szorosban, 1800 méter magasan, a Stelvio Nemzeti Park nyugati csücskében.

Hogy mégis miért most kerül bemutatásra Livigno? Nos, az idén januárban visszatértünk, ezúttal síelni, és úgy éreztük, ez a falucska kitűnő példa arra, hogyan lehet fából vaskarikát csinálni.

Mint említettem, Livigno ezernyolcszáz méter tengerszint feletti magasságban fekszik. Három irányból lehet megközelíteni, de a havazás beálltával két bejáratot lezárnak, és csupán egy egysávos alagút marad nyitva, Svájc (Szent Moritz) irányából. Szó mi szó, eléggé izgatottak voltunk, amikor a téligumikat és hóláncokat nézegettük. Abban már az elején megegyeztünk, hogy igenis kifizetjük a 32 eurós svájci autópálya-matricát, nem kockáztatunk fölöslegesen. Az utolsó száz kilométert így is sötétben, kanyargós hegyi utakon kellett megtenni. A hóláncot azonban nem kellett használni, mert a hókotrók óránként járnak az települések között, így még a legsűrűbb havazásban is csak kétszer kapcsolt be a kipörgésgátló. Azért mégis melegség járta át a szívünket, amikor este 8-kor -24 fokos hidegben a Munt la schera 3,5 kilométeres alagútján átgördülve megpillantottuk Livigno fényeit. Azon már nem lepődtünk meg, hogy a centro de turismo zárva volt, sötétben amúgy sem találtuk meg az általuk leírt nagy kék házat, de fél óra telefonálgatás után autóval elénk jöttek, és signora Marissa angolul nem túl jól beszélő kb 12 éves fia átadta nekünk a kulcsokat. (A beszélgetés körülbelül így zajlott: „You ski?” „No ski?”  „I show you ski” „Andiamo”). Az elsöprő többség azonban beszél 2 idegennyelvet (német, angol).

A síkölcsönzést és a sípályákat most nem részletezem, de muszáj megemlítenem, hogy a 115 km sípálya felvonói óránként 47300 embert képesek szállítani. Szóval, 1 óra alatt bármelyik székely város lakosságát felcuccolják a völgyből akár 3000 m magasra is. 

Inkább arra szeretnék  kitérni, hogy hogyan lehet ilyen zord körülmények között virágzó faluturizmust kiépíteni. Azt hiszem, az egyedüli faktor, amit mi nem tudunk a Hargita lábánál pótolni, az az, hogy a falucska teljes áfamentességet élvez. Éppen ezért minden átlagosan 25-35 százalékkal olcsóbb a megszokott európai áraknál. Ezzel nyilván nem tudjuk felvenni a versenyt. A következőket viszont pótolhatnánk.

A vendég mindennél fontosabb. Persze ez a turizmusban magától értetődő. Ottlétünk alatt bármilyen problémával, kérdéssel fordultunk a helyiekhez, mindig segítségre találtunk. Jópárszor visszacseréltük a síbakancsokat, mert kicsi volt, vagy nagy, vagy szorított, vagy nem tetszettek rajta az aranycsatok. Egyszer sem éreztük azt, hogy neheztelnek ránk emiatt.  

Gasztronómia. Ki ne szeretné az olasz konyhát? Pizza, pasta, espresso. De a Hargita tetején nálunk sem termel senki olajbogyót, paradicsomot, és nem jő dús kalásszal a sárguló nyár, ahogy Juhász Gyula mondaná. A helyi specialitás tehát a pizzocheri, egy kövek közt őrölt hajdinalisztből készült tésztaféle. Recseg-ropog még a homok a fogad között, de akkora szeretettel tálalják a jó vargányagombával, hogy képtelenség otthagyni a tányéron. Hozzá pedig panna cotta, friss ricotta erdei gyümölccsel. Hatalmasakat ettünk, igen jutányos áron, többnyire egyszerű, de ízletes étkeket. Precíz, kedves kiszolgálással, megbízható minőségben, sznobizmus vagy fellengzősség nélkül. Minden helyen, minden fogásban az élet egyszerűségének tiszteletét lehetett látni.

A Latteria  (befagyott az ablak, nem tudtuk lehúzni.):-(

Állattartás. Egyik kedvencünk volt az emeletes állattartás. A hagyományos sondrioi házakban a földszinten laknak az állatok, az emeleten, részben a padláson tárolják a szénát, az istálló másik oldalán meg a hálószoba kapott hagyományosan helyet, hogy az állatok melegéből és a széna szigetelésből profitáljon. Mellesleg akkor is jól jöhet ez a közvetlen közelség, ha éjszaka sürgősen át kell lépni a marhákhoz pl. 1 ellésnél segíteni. Beszéltem egy fotóssal, aki ilyen helyen szállt meg, azt mondta hallani a tehenek csoszogást. :-)) Ez természetesen nem érvényes az új építésű apartmanokra, ahol minden tipp-top, összkomfortos és még annál is több. Ezek a földszinti tehenek inkább a tájjelleget őrzik, mint a termelést szolgálják, de tisztes részben ők adják azt a friss tejet, amit a falucska tejfeldolgozója használ fel. A tejfeldolgozó/csárda csak helyi termelőktől vásárol fel tejet, a beszállítók gazdaságai átlagosan 1900 m tengerszint feletti magasságon helyezkednek el és senki nem termel 1500 m alatt. 
A tejcsárdában fogyasztható friss tej, joghurt, ricotta, sajttál, ugyanakkor elvitelre helyben csomagolják, cimkézik a termékeket. A tejfeldolgozó néhány évvel ezelőtt épült, egy régi víztisztító alapjaira, az Európai Unió vidékfejlesztési alapjából társfinanszírozva. A termelési csarnokot üvegtető borítja, így bárki megtekintheti a termelési folyamatot, sőt, termékkóstolóval egybekötött üzemlátogatáson is részt lehet venni.
Nyár. Ez a bekezdés azért fontos, hogy lássuk, hogyan éli túl egy síközpont e számára kedvezőtlen évszakot. Nos, Livignot nyáron ellepik a bringások, akik fekete és piros pályákon extremebikeoznak, a leghosszabb pályák felvonói szállítják a downhill-re vetemedőket. Rendszeresek az edzőtáborok a biciklis körversenyekre. És legalább ennyi a friss hegyi levegőre vágyó nyugdíjas és az egynapos kirándulásokra vágyó kisgyermekes család. Emellett legalább öt lovarda kínálja szolgáltatásait, a semmittevők pedig elnyúlhatnak az imént említett latteria teraszán, és fogyaszthatják a havasi tejből készült fagylaltokat friss erdei gyümölccsel. Ebben a kivitelben és ebben a környezetben új értelmet nyer az olasz fagylalt.

Bormio  - Bagni Vecchi

Extra. Amire ma mindenki vágyik. Aminek 3 éve még nyoma sem volt, az tavaly megnyitotta kapuit Livignoban. Egy hatalmas wellness központ, ahol síelés után vagy helyett lehet egész nap pancsolni, szaunázni, gőzfürdőzni. Belátom, nem veszi fel a versenyt a 35 kilométerrel távolabb fekvő Bormio termálfürdőjével. De az biztos, hogy mindenki legalább egyszer eljön ide, már csak azért is, mert a helyi turisztikai iroda kedvezményes belépőket ad mindenkinek, aki szállást foglal Livignoban.

 A fentieket összefoglalva és a tanulságokat levonva következzen tehát néhány ötlet, amivel mi is jobbá tehetjük szolgáltatásainkat.

• Megközelíthetőség - ahhoz, hogy a vendég nálunk szálljon meg, fontos, hogy el is tudjon jutni hozzánk. Livignoba pl. közvetlen autóbuszjárat van a milánói reptérről, akár Kolozsvárról is odarepülhetünk minden macera nélkül. Ez persze közös ügy. A jó utak, megfelelő internetes és telefonos elérhetőség nélkülözhetetlen. És legalább ennyire fontos, hogy legyen parkolóhely az autónak és segítsen valaki felcipelni a bőröndöt a manzárdszobába.
• Szolgáltatás - még ma is tartják sokan, hogy a nyugati turista arra vágyik, hogy rossz lovasszekéren, göröngyös utakon kirázassuk a veséjét. Biztosan ez is kalandos, de akkor gondoskodjunk róla, hogy vendégünk az így kiváltott kulturális sokkot pihe-puha dunnában pihenhesse ki. Legyünk nyitottak, figyeljünk a vendég igényeire. A valós/létező elvárásait teljesítsük az Ő elképzelése szerint, és ne azt erőltessük rá azt, ami szerintünk a legjobb neki.
• Hagyományőrzés – az irodai munkába beleszürkült, aktív kikapcsolódásra vágyóknak. Szőnyegszövés, lepénysütés, birkanyírás kellően kulturált környezetben sok mókával vegyítve biztosan kedves emlék lesz. A lényeg a vendég aktív részvétele, őszinte tisztelete és a vendéglátó türelme.
• Hozzáadott érték - A kedvesség és szolgálatkészség a torokmaró oroszhegyi szilvapálinkát is ihatóvá, a legzsírosabb birkapörköltet is ehetővé teszi, de azért figyeljünk az általános irányvonalakra. Nemárt, ha a pálinka illatáról mindenki érzi, hogy milyen gyümölcsből készült. A hagyományos kerítésszaggató mellett legyen a kínálatban olyan ital is, amit fogyasztani élvezet és nem virtus.
• Felejtsük el a „nálunk száz évvel ezelőtt is így csinálták, s ha nem tetszik, nézze meg máshol” hozzáállást. 
• A belföldi visszatérő turizmus megteremtése és kiszolgálása legyen a fő cél.

Újra fizet az APIA!

2012 január 24 és 27 között összesen 516,21 millió eurót (2,24 milliárd lejt) fog folyósítani a jogosult gazdáknak a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség.

Ebből 420,45 millió euró (1,82 milliárd lej) érkezik az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból és 95,76 millió euró (417,30 millió lej) a nemzeti költségvetésből.

A mostani kifizetések során egységes területalapú támogatást (SAPS) összesen 1,002 millió gazdának utalnak át összesen 417 millió euró értékben.

Piaci intézkedésekre 3,45 millió euró termelés-független nemzeti kiegészítő támogatásra pedig 95,76 millió euró kifizetését engedélyezte az ügynökség.

A teljes sajtóközleményért; katt.

Segélyfüggőség a mezőgazdaságban

Eredetileg "Az segély áfium ellen való orvosság" címet szerettem volna adni, de keresőoptimalizálás korában kb. 0 idetévedő olvasóra számíthattam volna. Zrínyit, ma önszorgalomból valamivel kevesebben olvassák mint blogunkat, így a kereskedő, főnemes, hadvezér, államférfi és költő máig élvezhető és tanulságos "Ne bántsd a magyart – Az török áfium ellen való orvosság " korrajzával való asszociáció is rögvest elbukott volna a közoktatás éppen aktuális reformjánál. Ha valaki mégis kedvet kapott volna hozzá, hát katt a fenti linkre....

Revenons à nos moutons (vissza a mi juhainkhoz) 

Még tavaly novemberben körvonalazódott bennem a probléma, csak mindig halasztottam tettem-vettem az írást. Meglepő, hogy 2007 óta mennyire átalakult a mezőgazdasághoz való viszonyunk. A békés kocsmai társalgásoktól a szakmai fórumokig szinte mindenhol több szó esik az EU-s támogatásokról, mint az időjárásról, termésről, a piaci árakról, fejlesztési vagy értékesítési lehetőségekről (az EU által társfinanszírozottakat leszámítva). 

Hangsúlyoznám, hogy nem az EU-s csatlakozás következményeit vagy az agrártámogatások szükségességét vagy hasznosságát próbálom boncolgatni csupán a segélyezés ezen formáihoz való viszonyunkra, általánossá váló kedvezményezetti/segélyezetti magatartásunkra, vállalkozói attitűdünkre próbálok rávilágítani. A többesszám első személy most főként a székelyföldi gazdatársadalomra vonatkozik és nem ránk, mint Apróbirtokra, bár mi is hordozzuk a csoport gyengeségeinek 1 részét.

Az alapvető problémát a támogatás/segélyhatékonyságra optimalizált üzleti tervezés és a segélyközpontú gondolkodásmód térnyerése jelenti. Ebből fakadnak rossz gondolkodási sémák és a vakvágányra vezető célkitűzések.  Pl a szokásos üzleti kérdéseket, mint a: mennyi az előállítási költség? Kinek, mennyiért, mekkora haszonnal tudom eladni a terméket?, milyen ismeretekkel rendelkezem az előállításához? Szóval, ezek az alapvető kérdések valahogy leegyszerűsödtek az egyetlen mennyi támogatást/segélyt adnak rá? felvetésre. Pontosabban sok esetben a felvetés is hiányzik a gyakorlatban csak nagy támogatás = csináljuk a képlet. Vagy igen sok esetben csináljunk úgy mintha csinálnánk és szerezzük meg a támogatást/segélyt. 

Ahogy a fenti példából is kitűnik, a hibás fókuszból adódóan teljesen más dolgok foglalkoztatják a segélyfüggőségben élő gazdákat, mint a piac és vállalkozás orientált társaikat. A segélyfüggők, bár bizonyára elsőként fognak tudomást szerezni minden új támogatási formáról, hozzáférési módokról, nagy és kiskapukról és figyelemre méltó ügyességgel vagy ügyeskedéssel jelentős összegekhez jutnak majd hozzá, de elveszítik a piaci rutint, a versenyfeltételek közti életképességet, az állami védőháló nélküli kockázatot, a hatékony termelés tudományát, az eladható termékek előállítási feltételeit stb... 

Ki lesznek szolgáltatva a segélyezőnek és az annyira divatos megszorítások korában apadni fognak a források, nőni fog a feszültség köztük és a társadalom többi szereplője közt. Gyűlni fog bennük a gyűlölet a segélyező társadalom; az állam, az EU, az iparmágnások vagy az egyszerű munkások iránt, akik adóznak, amiből támogatást fizet az állam, de módszeresen mindenből a legolcsóbbat veszik, amit valahogy sosem a helyi kisgazda termel. Innen már csak 1 macskaugrás a sztrájk, a bojkott, a politikai zsarolás és a többi hírekből, történelemből vagy akár a székelyföldi mindennapokból jól ismert helyzet. A segélyezett, aki elfelejtette vagy meg sem tanulta a piac működését,  nem fogja érteni, hogy a társadalom miért nem érti meg, hogy ennyi pénzből a mai világban, a mai feltételek mellett már nem lehet megélni. A társadalom is megfogalmazza a maga kéréseit, az iparmágnás és a munkás, hogy mindezt miért az ő adójából fizetik, amikor ő úgyis mindig külföldit vásásról (vagy mert az az olcsóbb, vagy mert az a jobb), a suszter, hogy ő miért nem kap támogatást, amikor ő sem él jobban, mint a gazdák sőt... A turista, hogy miért pont az ő nyaralását kell tönkretenni határblokáddal, amikor ő is fizeti a segélyben kiosztott adót, a politikus meg gyorsan kiszámolja, hogy lehet a legolcsóbban a legtöbb szavazatot szerezni. Lenni szokott, hogy a segélyezés hálás ötlet....

És lassan ott vagyunk ahol a part szakad. Nem értjük egymás bajait, mindenki tudja a tutit, hogy a másik félnek mit kellene tenni csak a saját sorsából nem látja a kivezető utat és nem veszi a fáradtságot, hogy a másik félen segítsen. Ha őszinték akarunk lenni, akkor Romániában már van 1 széles társadalmi réteg amely valamikor beleesett a segélyfüggőség csapdájába. Általánosan romáknak nevezzük őket, de a jelenség messze túlgyűrűzik az etnikai határokon. A papíron rokkant, de Spanyolországban keményen eprészők ezrei is idetartoznak. És sajnos egyre több gazdatársunk várja ugyanúgy a "földalapút", mint az általuk annyira utált romák a "szociálist". Igen sokan pedig ugyanúgy megszegik a társadalom konvencióit, mint a segélyhatékony romák. Ugyanúgy nem értik az alapokat, hogy valaki adót fizet és ezt kiosztják nekünk támogatásban/segélyben, és ezért nekünk, kedvezményezetteknek, nyújtanunk kell(ene) valamit cserébe a társadalomnak pl. megfizethető, egészséges és biztonságos élelmiszert vagy gondozott környezetet, tiszta levegőt, esetleg felhőtlen szabadságot. De, aki másokat is bajba sodorva felgyújtja a legelőket, a más földjére kér jogtalanul támogatást vagy műveletlen gazt és bozótot mondja kaszálónak, az ugyanúgy becsapja az őt életben tartó társadalmat, mint az a szociális segélyből élő, aki ellógja a közmunkát, nem iskoláztatja a gyerekét stb.

Meglátásom szerint, az eredendő bűn nem az etnikum, hanem a krónikus segélyfüggőség! Jó lesz vigyázni, és a fenntartható, kereslet alapú fejlődésre összpontosítani. Hülyeség 1 vonatot letéríteni a sínekről csupán azért, mert belőle kihajolva 200 méterrel odébb kiválót gombászhatunk.

Ugyanakkor a támogatásokra/segélyezésre szükség van, hogy a mezőgazdaság a közel 100 éves lemaradását részben behozhassa. A támogatásokat nem igényelni butaság, de nem szabad szem elől téveszteni, hogy mi az eszköz és mi a cél, és betűre pontosan be kell tartani a társadalmi konvenciókat i.e. ellenszolgáltatást nyújtani a közpénzekért.

Mezőgazdasági vállalkozásunk tervezésekor figyeljünk mindig a piaci lehetőségekre és kihívásokra. Vegyük számba saját ismereteinket és hiányosságainkat valamint a termékeink/szolgáltatásaink iránti keresletet.

Törekedjünk arra, hogy a központi támogatás nélkül is legyen életképes és nyereséges a gazdaságunk. A támogatás/segély legyen csak bónusz, a hab a tortán, és fordítsuk a hatékonyságot javító beruházásokra.

Hát ezekkel az félelmekkel és ötletekkel kívánok minden törekvő gazdatársamnak sikerekben gazdag 2012-t, és várom, hogy újra bárányokról és borjakról beszélgessünk, nem lemaradva a támogatásokról sem!

Üdvözlettel:

Gazduram

Komondorok

Augusztus 11-én 2 komondor szuka Bundás és Bekecs, született Pászka és Pipacs, érkezett birtokunkra a Mátyás Király Udvari, aranykoszorús mestertenyészetből. Elsődleges célunk a juhaink és egyéb javaink biztonságának szavatolása volt, mivel Romániában a vagyonbiztonsági helyzet nem teszi lehetővé a hatékony állattenyésztési módszerek alkalmazását (Magyarul, lopás témában a szarkák hozzánk járnak továbbképzőre). Így nem elég a villanypásztor, fizetni kell 1 embert, de az sem elég, ezért kell a KOMNDOR!

Másodlagos, de szintén fontos szempont volt, hogy a komondorokat, eredeti környezetük és eredeti feladatkörükhöz -őrzővédő  munkára, állatok mellé- visszasegítsük. Meggyőződésünk, hogy a fajtajelleghez ugyanúgy hozzátartozik a megvesztegethetetlen őrzővédő karakter, mint a zsinóros/nemezes szőr i.e nem(csak) a bunda teszi a komondort.

Időközben sajnos az egyik jószág (Pipacs) elpusztult, de pótlásáról a döntést meghoztuk. Középtávon 2 szukával és 1 kannal szeretnénk fokozni a vagyonbiztonságot és megkezdeni a tenyésztést, bár ehhez egyelőre hiányzik a kellően elkötelezett ember.

Ebek képekben:

Érkezéskor

Bundás pár hete:

 

UI: Továbbra sem tanultam meg fényképezni és a régi gépem zöldtúlzása mit sem enyhült az elmúlt években.

Hogyan vegyünk kosokat?

Megfelelő kosokkal aránylag alacsony költséggel ugrásszerűen javíthatjuk juhászatunk jövedelmezőségét, hiszen néhány egyeddel a következő generáció genetikai állományának 50%-át biztosítjuk. Éppen ezért, Kosvásár bejegyzésünkben tett ígéretünknek megfelelően elkészítettük a kos- (berbécs) vásárlók gyakorlati útmutatóját. 

Aki kosok vásárlásra adja a fejét, és szorult bele annyi kezdeményezőkészség, hogy megszokást megpróbálja szakmai alapokra cserélni, az kezdje a dolgot saját céljainak és hosszútávú terveinek letisztázásával.  Ebben a körben talán a legfontosabb a (fel)vásárlók/ a piac elvárásainak ismerete, illetve hasznos számot vetni a választott fajta igényeivel és a biztosítandó feltételekkel. Innen már csak néhány vesződséges óra, nap, hét, hónap a számunkra legmegfelelőbb fajta kiválasztása, 1 megbízható tenyésztő vagy kereskedő felkutatása stb. A megfontolt döntés sok veszteségtől óvhat meg, de főként segít túllépni azon a 2 dimenziós juhászati nonszenszen, hogy berke vagy szálas. A fajtaválasztás, különösen, honi viszonyok közt, gyakorlati tapasztalat és tanácsadó szervezetek hiányában túl összetett feladat ahhoz, hogy 1 egyszerű -szőke vagy barna- kérdéssel el lehessen intézni.

A legjobb meglátogatni néhány, az általunk kiszemelt fajtákat tartó/tenyésztő, juhászatot. A helyszínen meggyőződhetünk, arról hogy milyenek a fajta tényleges igényei, milyen teljesítményt nyújt az adott körülmények között, illetve jó képet kaphatunk a keresztezésekből származó (F1) utódok növekedési erélyéről, húsformáiról stb. A tulajdonoson kívül hasznos a gondozókkal is csevegni 1 keveset, különösen ami az egészségügyi problémákat illeti, pl ellési nehézségek, vetélések, sántaság, légúti panaszok és mások.

A kiadások tervezésekor a kis juhászatoknak is legalább 3 kosban gondolkodjanak. Amennyiben 1 kost vennének számolniuk kell, hogy lebetegedhet. Mivel nálunk tenyészszemlézett állatot csak elvétve vagy nagyon drágán lehet kapni, ezért épp a kis(pénzű) juhos gazda fog a legnagyobb eséllyel 1 alacsony nemzőkedvű vagy teljesen terméketlen állatot venni. Így a tervezett javulás helyett könnyedén üresen maradt birkákkal súlyosbíthatja helyzetét.

2 kos -a tapasztalatok szerint- több időt és energiát tölt párharccal, mint nemzéssel. A tenyésztésbevételnél  még figyeljünk arra is, hogy a modern szarvatlan húsjuhok sokkal nyugodtabb vérmérsékletűek, mint az őshonosak pl. gyímesi racka. Közös nyájban való tartás ezért gyakran végződik sérülésekkel, illetve nemesítésre szánt kosaink gyakran veszítik el nemzőkedvüket a folyamatosan szerencsétlenül végződő ütközések miatt.

Szintén a vásárlás tervezéshez tartozik, hogy legalább 10 héttel a tenyészidény kezdete előtt szállítsuk farmunkra a kívánt kosokat. Ugyanis az ondótermelés kb. 7 hetet vesz igénybe, ezért a kosoknak és heréiknek csúcsformában kell lenniük kb 2 hónappal fedeztetések előtt. A szállítás okozta apró traumák kiheverésére és az új  környezethez való alkalmazkodásra pedig legkevesebb 2 hetet kell számolnunk.

A szükséglet becslésekor 50 anyajuhra számoljunk 1 kost, életszerűbb példával pedig 200 anyajuhra 4 felnőtt és 1 növendékkost számolhatunk. Lehetőleg selejtezzük az 5 évnél idősebb egyedeket.

A megfelelő egyed kiválasztásához szükséges alapos adásvételi vizsgálatot végezni és hasznos szakember tanácsát kérni. A vizsgálat eredményeit -különösen aggályainkat- rögzítsük az adásvételi szerződésben. Az alábbi kisfilm bemutatja az egyedi vizsgálat legfontosabb mozzanatait.

Néhány fontosabb infó magyarul:
A kosoknak, 3.5-ös kondícióban kell lenniük az 5-ös skálán a fedeztetés kezdetére.
Alaposan vizsgáljuk, tapogassuk végig  a heréket:
Tapintásra erősnek és rugalmasnak kell lenniük, de ejtsük az üzletet amennyiben kemények, puhák vagy szivacsosak. Gyakorlatiasabban: keménységük a behajlított bicepszéhez hasonlítson.
A herék, könnyedén, szabadon és fájdalommentesen mozogjanak a herezacskóban.
És igenis lényeges a méret! A nagyméretű, megfelelő tónusú herék akár 80%-al több spermát termelnek, mint az aprók és szivacsosak.

A fitymát hátrahúzva és a hímvesszőt előretolva vizsgáljuk meg a kos nemi szervét esetleges fekélyeket, sérüléseket keresve. Idősebb kosoknál gyakori a nyíráskor megcsonkított húgycső.
Figyeljünk a herezacskó sérülésire is.

A szaporító készüléken kívül fokozott figyelmet érdemelnek a lábak, szilárd, egészséges, jól terhelhető lábvégek nélkül nincs működőképes berbécs. Az egészséges fogazat fontosságát szinte fölösleges is hangsúlyozni, de azért vizsgálódjunk az tályogok után az őrlők környékén.

Sose vásároljunk/szállítsunk állatot állatorvosi engedély nélkül!

Ha mindezzel megvagyunk és kosunkat hazaszállítottuk, a siker érdekében, gondoskodjunk jóllétéről. Tartsuk egészségesen és stresszmentesen.
- Nyírjuk meg és biztosítsunk számára árnyékot, hogy csökkentsük a hőség okozta stresszt.
- Szabadítsuk meg a külső és belső élősködőktől.
- Esetleg biztosítsunk cink és szelén kiegészítést a termékenység növelése érdekében.

Ha valaki kedvet kapott volna a vásárhoz, akkor mindenképp látogasson el a hétvégén (3-4 szeptember 2011) a Nagyszeben melletti szelistyei birkavásárra. Az idén országos premierként kos aukció is lesz. Bár a felhozatal igen vegyes, kétségkívül az ország legnagyobb ilyen jellegű rendezvénye. Igazi juhászünnep néhány jövőbe mutató újdonsággal.

Mi ott leszünk!

A libramont-i mezőgazdasági vásár - képes beszámoló

A belgiumi (vallon) Luxemburg tartományban található Libramont-Chevigny község legfőbb és talán egyetlen igazi nevezetessége az évente megrendezett mezőgazdasági vásár (La Foire de Libramont). Ezt nem csak a szakbarbárság mondatja velünk, ha turista szemmel nézzük, akkor is csak azt mondhatjuk, hogy legfőbb nevezetessége a szomszédságában elterülő Szent Hubertus városka.

A vásár képekben:

 

Francia texel kosok; remek húsformák.
A holland őshöz képest méretben óriások, szépségben Csipkerózsikák

Bárhogy forogtam, nem fért bele a képbe a francia texel kos.
Szinte látom, hogy csontvázzá romlana egy havasi legelőn.

hampshire down kos

...és tetszik tudni szerkesztő úr, kutya nehéz birkaprofilt fotózni úgy,
hogy ne lógjon bele 1 fajtárs hátsója

Felkelni pajtikám, 1 hampshire down sosem lazsál, szorgosan legel és gyorsan hízik.
(istentelen hegyi legelőkön is, és akkor is ha július végén 12 fok van)

és nem vág olyan szomorú képet mint ez a bleu du main. Valóban kékes..

Elegünk van, unjuk az egészet! Merre van a napos francia hon?
Továbbra is bleu du main...

Nem cikizzük tovább a kékeket, bármikor vannak annyira jók, mint a suffolk

Erre most mit mondjak? Húsformákban, vágóhídi mutatókban, igényességben
és rondaságban nincs fajta ami nyomába érne a beltex-nek.

Már 1 ideje sejtem, hogy Belgiumban a kérődzőnek, ha nem hasonlít a disznóra,
nincs becsülete. Fehér-kék belga, fölösleges megismételni a beltex-nél leírtakat.

Azért voltak rendes húsmarhák is mint ez a Blonde d'Aquitaine

A csacsiknak töretlen a népszerűsége, idén fajtabemutatót is tartottak

Ha szeretetre vágysz változz fehér szamárcsikóvá...

A szürke sem 1 rossz választás

Valaki a fejéhez kap, baleset a lovasbemutatón

A baleset miatt kissé szárnyaszegettre sikerült a svájciak lovas parádéja.
Sajnos, a többi lovas programról lemaradtunk.
A kismillió géppel meg nem fárasztjuk az olvasókat

Kosvásár

Sosem volt számunkra kérdéses, hogy a hazai juhállomány jelentős javításra szorul. Mi is, mint több más gazda, egy központi elképzelés/szervezés, érdemi tenyésztői szervezetek, a mai piaci helyzetet és az ország adottságait tükröző tudományos útmutatók hiányában a tapogatózás útjára tévedtünk.

Bár ismereteink, nemzetközi kapcsolataik és letisztult elképzelésünk arról, hogy mit is akarunk és hogyan kiváló pozíciót biztosítottak a továbblépéshez, mi sem kerülhettük az általános állapotok szülte nyavalyákat.

Szomorúan tapasztaltuk, hogy birka tenyésztés nem létezik, esetleg szaporítás vagy tartás, az Állami  Állatnemesítő Ügynökség (ANARZ) 3 munkatársa is képtelen volt elmondani a kolozsvári AGRARIA-n, hogy pontosan mivel is foglalkoznak. Ezt azóta sikerült megtudni, de maradjunk annyiban, hogy birka ügyben nem sok minden köthető a nevükhöz.

Kereskedőt szintén nehéz találni, kupecet annál inkább. Ezekkel igen szórakoztató, de annál haszontalanabb beszélgetéseket folytathat a vevő. Nem ismerik a fajtákat, a fajták előnyeit és hátrányait, hozzáértő ember számára nehezen értelmezhető és homályos fogalmakkal dobálóznak. Nekik minden fekete pofájú juh suffolk, ha a suffolk nem érdekel, akkor német fekete fejű húsjuh, egyszóval lehetetlen volt bármi konkrétabbat kiszedni belőlük annál, hogy a kínált portéka az országban a legjobb, a legjobb áron, természetesen faj juhok (bár nem tudni milyen fajták), vastaghátúak, kemények és minimum 2 bárány várható utánuk. Ezzel az újabb sebhellyel az arcán meg is kértük a székely becsületet, hogy állna a sarokba, amíg az óra véget ér.

Így vetettük vigyázó szemünket a juhtémában mindig példaértékű államok, Új-Zéland, Ausztrália és az Egyesült Királyság tenyésztői szervezeteire és kereskedő házaira. Az általunk keresett fajták közül végül a hampshire down-ra kaptunk csábító ajánlatot. Angliából importált, új-zélandi vérvonalból származó, bevizsgált tenyészállat kb. 1000 eurós vételáron. Sajnos, a pénzügyi prioritások változásával le kellett tennünk erről az elképzelésünkről,  de reméljük, hogy jövőre sikerül szerezni hasonlóan jó kosokat.

Az elképzeléseink és a lehetőségeink közötti kompromisszum eredményeként a fajtatiszta tenyészállatok helyett a keresztezett állományban próbáltunk valami ígéreteset találni. Alaposabb utánajárással bizonyára magángazdáknál is lehetett volna jót kapni, de mi már nagyon belefáradtunk a sok mellébeszélésbe. Először a Régeni Kutatóállomást és Juhnemesítő Központot kerestük meg. Ők német fekete fejű húsjuh és cigája keresztezéseket kínáltak. Az AGRARIA-n láttunk is néhány nagyon szép példányt az állományukból. Az árak jók voltak (700 lej/kos), és a német feketefejű fajta rokonsága hampshire down-nal közelebb vitt volna a középtávú céljainkhoz. Azonban az igazgató fellengzős stílusa és folyamatos hetvenkedése gyorsan elbátorított.

Végül Bákói Kutatóállomás és Juhnemesítő Központ jelentette a megoldást. Itt ile de france és cigája keverékeket, illetve fajtatiszta cigája kosokat lehet venni 600-700 lejért. Bár maga az állomás csak árnyéka egykori önmagának, mégis csupa pozitív élményről számolhatok be. Kedvesen, tisztességtudóan fogadtak, érdeklődtek az állományunk, terveink felől. Az állatok, ha nem is kiugróan jók, de elvárásainknak megfeleltek, jól fejlettek és erősen hordozzák a nemesítésre használt francia fajta jellegzetességeit. A szállítási okmányokat, gyorsan és pontosan állították ki, a 60-as éveiben járó igazgató pedig egyszemélyben döntötte meg a többségi nemzetről, és a kommunizmus levitézlett harcosairól alkotott negatív sztereotípiákat. A 2 másodfüves ile de france mellé, vettünk még 1 cigája-suffolk utódot is, inkább kíváncsiságból, hogy legyen összehasonlítási alapunk. Egyelőre örülünk és elégedettek vagyunk a vásárral. A végső verdiktet majd a 2012 - áprilisi mérlegelés után mondjuk ki.

Hamarosan jelentkezünk 1 gyakorlatias útmutatóval arról, mire is kell figyelni annak, aki szintén kosvásárra adja a fejét.

Néhány kép:

Érkezés Udvarhelyre

Indulás Bákóból

Legelés

Legelés