Már 3 évvel ezelőtt megírhattuk volna ezt a bejegyzést,
hiszen akkor jártunk először az alább bemutatásra kerülő faluban. Livigno, a svájci-olasz határ mentén fekszik egy kis szorosban,
1800 méter magasan, a Stelvio Nemzeti Park nyugati csücskében.
Hogy mégis miért most kerül bemutatásra Livigno? Nos, az idén januárban
visszatértünk, ezúttal síelni, és úgy éreztük, ez a falucska kitűnő példa
arra, hogyan lehet fából vaskarikát csinálni.
Mint említettem, Livigno ezernyolcszáz méter tengerszint feletti
magasságban fekszik. Három irányból lehet megközelíteni, de a havazás
beálltával két bejáratot lezárnak, és csupán egy egysávos alagút marad nyitva, Svájc (Szent Moritz) irányából. Szó mi szó, eléggé izgatottak voltunk, amikor a téligumikat és
hóláncokat nézegettük. Abban már az elején megegyeztünk, hogy igenis kifizetjük
a 32 eurós svájci autópálya-matricát, nem kockáztatunk fölöslegesen. Az utolsó
száz kilométert így is sötétben, kanyargós hegyi utakon kellett megtenni. A hóláncot
azonban nem kellett használni, mert a hókotrók óránként járnak az települések
között, így még a legsűrűbb havazásban is csak kétszer kapcsolt be a
kipörgésgátló. Azért mégis melegség járta át a szívünket, amikor este 8-kor -24
fokos hidegben a Munt la schera 3,5 kilométeres alagútján átgördülve
megpillantottuk Livigno fényeit. Azon már nem lepődtünk meg, hogy a centro de
turismo zárva volt, sötétben amúgy sem találtuk meg az általuk leírt nagy kék
házat, de fél óra telefonálgatás után autóval elénk jöttek, és signora Marissa
angolul nem túl jól beszélő kb 12 éves fia átadta nekünk a kulcsokat. (A
beszélgetés körülbelül így zajlott: „You ski?” „No ski?” „I show you ski” „Andiamo”). Az elsöprő többség azonban beszél 2 idegennyelvet (német, angol).
A síkölcsönzést és a sípályákat most nem részletezem, de muszáj megemlítenem, hogy a 115 km sípálya felvonói óránként 47300 embert képesek szállítani. Szóval, 1 óra alatt bármelyik székely város lakosságát felcuccolják a völgyből akár 3000 m magasra is.
Inkább arra szeretnék kitérni, hogy hogyan lehet ilyen
zord körülmények között virágzó faluturizmust kiépíteni. Azt hiszem, az
egyedüli faktor, amit mi nem tudunk a Hargita lábánál pótolni, az az, hogy a
falucska teljes áfamentességet élvez. Éppen ezért minden átlagosan 25-35 százalékkal olcsóbb a megszokott európai áraknál. Ezzel nyilván nem tudjuk
felvenni a versenyt. A következőket viszont pótolhatnánk.
A vendég
mindennél fontosabb. Persze ez a turizmusban magától értetődő. Ottlétünk
alatt bármilyen problémával, kérdéssel fordultunk a helyiekhez, mindig
segítségre találtunk. Jópárszor visszacseréltük a síbakancsokat, mert kicsi
volt, vagy nagy, vagy szorított, vagy nem tetszettek rajta az aranycsatok.
Egyszer sem éreztük azt, hogy neheztelnek ránk emiatt.
Gasztronómia.
Ki ne szeretné az olasz konyhát? Pizza, pasta, espresso. De a Hargita
tetején nálunk sem termel senki olajbogyót, paradicsomot, és nem jő dús
kalásszal a sárguló nyár, ahogy Juhász Gyula mondaná. A helyi specialitás
tehát a pizzocheri, egy kövek közt őrölt hajdinalisztből készült
tésztaféle. Recseg-ropog még a homok a fogad között, de akkora szeretettel
tálalják a jó vargányagombával, hogy képtelenség otthagyni a tányéron.
Hozzá pedig panna cotta, friss ricotta erdei gyümölccsel. Hatalmasakat ettünk, igen jutányos áron, többnyire egyszerű, de ízletes étkeket. Precíz, kedves kiszolgálással, megbízható minőségben, sznobizmus vagy fellengzősség nélkül. Minden helyen, minden fogásban az élet egyszerűségének tiszteletét lehetett látni.
A Latteria (befagyott az ablak, nem tudtuk lehúzni.):-( |
A tejcsárdában fogyasztható friss tej, joghurt, ricotta, sajttál, ugyanakkor elvitelre helyben csomagolják, cimkézik a termékeket. A tejfeldolgozó néhány évvel ezelőtt épült, egy régi víztisztító alapjaira, az Európai Unió vidékfejlesztési alapjából társfinanszírozva. A termelési csarnokot üvegtető borítja, így bárki megtekintheti a termelési folyamatot, sőt, termékkóstolóval egybekötött üzemlátogatáson is részt lehet venni.
Nyár. Ez a bekezdés azért fontos, hogy lássuk, hogyan éli túl egy síközpont e számára kedvezőtlen évszakot. Nos, Livignot nyáron ellepik a bringások, akik fekete és piros pályákon extremebikeoznak, a leghosszabb pályák felvonói szállítják a downhill-re vetemedőket. Rendszeresek az edzőtáborok a biciklis körversenyekre. És legalább ennyi a friss hegyi levegőre vágyó nyugdíjas és az egynapos kirándulásokra vágyó kisgyermekes család. Emellett legalább öt lovarda kínálja szolgáltatásait, a semmittevők pedig elnyúlhatnak az imént említett latteria teraszán, és fogyaszthatják a havasi tejből készült fagylaltokat friss erdei gyümölccsel. Ebben a kivitelben és ebben a környezetben új értelmet nyer az olasz fagylalt.
Bormio - Bagni Vecchi |
Extra.
Amire ma mindenki vágyik. Aminek 3 éve még nyoma sem volt, az tavaly
megnyitotta kapuit Livignoban. Egy hatalmas wellness központ, ahol síelés
után vagy helyett lehet egész nap pancsolni, szaunázni, gőzfürdőzni.
Belátom, nem veszi fel a versenyt a 35 kilométerrel távolabb fekvő Bormio termálfürdőjével. De az biztos, hogy mindenki legalább egyszer
eljön ide, már csak azért is, mert a helyi turisztikai iroda kedvezményes
belépőket ad mindenkinek, aki szállást foglal Livignoban.
A fentieket összefoglalva és a tanulságokat levonva következzen tehát
néhány ötlet, amivel mi is jobbá tehetjük szolgáltatásainkat.
- Megközelíthetőség - ahhoz, hogy a vendég nálunk szálljon meg, fontos, hogy el is tudjon jutni hozzánk. Livignoba pl. közvetlen autóbuszjárat van a milánói reptérről, akár Kolozsvárról is odarepülhetünk minden macera nélkül. Ez persze közös ügy. A jó utak, megfelelő internetes és telefonos elérhetőség nélkülözhetetlen. És legalább ennyire fontos, hogy legyen parkolóhely az autónak és segítsen valaki felcipelni a bőröndöt a manzárdszobába.
- Szolgáltatás - még ma is tartják sokan, hogy a nyugati turista arra vágyik, hogy rossz lovasszekéren, göröngyös utakon kirázassuk a veséjét. Biztosan ez is kalandos, de akkor gondoskodjunk róla, hogy vendégünk az így kiváltott kulturális sokkot pihe-puha dunnában pihenhesse ki. Legyünk nyitottak, figyeljünk a vendég igényeire. A valós/létező elvárásait teljesítsük az Ő elképzelése szerint, és ne azt erőltessük rá azt, ami szerintünk a legjobb neki.
- Hagyományőrzés – az irodai munkába beleszürkült, aktív kikapcsolódásra vágyóknak. Szőnyegszövés, lepénysütés, birkanyírás kellően kulturált környezetben sok mókával vegyítve biztosan kedves emlék lesz. A lényeg a vendég aktív részvétele, őszinte tisztelete és a vendéglátó türelme.
- Hozzáadott érték - A kedvesség és szolgálatkészség a torokmaró oroszhegyi szilvapálinkát is ihatóvá, a legzsírosabb birkapörköltet is ehetővé teszi, de azért figyeljünk az általános irányvonalakra. Nemárt, ha a pálinka illatáról mindenki érzi, hogy milyen gyümölcsből készült. A hagyományos kerítésszaggató mellett legyen a kínálatban olyan ital is, amit fogyasztani élvezet és nem virtus.
- Felejtsük el a „nálunk száz évvel ezelőtt is így csinálták, s ha nem tetszik, nézze meg máshol” hozzáállást.
- A belföldi visszatérő turizmus megteremtése és kiszolgálása legyen a fő cél.